ÉlettörténetÉs a lányok boldogan éltek a kastélyban, amíg meg nem haltak.
Oké, nem kastély, kúria. És a boldogság is túlzás, de tényleg hercegnőhöz méltó életünk van. Vagyis nekik. Én próbálok minél kevesebb hangsúlyt fektetni a nevemre, meg minden másra, ami ezzel együtt jár. Buszozok, beülök egy lepukkadt kávéházba, és romkcsmázni járok a barátaimmal. A könyvtárból alig lehet kicibálni, és rendesen extázisba esek, mikor megtudom, a kedvenc írom egy újabb könyve jelent meg. Feliratkoztam az összes könyvkiadó hírleveleire, és én mondom, verhetetlen vagyok a műveltségi kvízekben. Szoros napirendet követek, órákra lebontva, hogy még véletlenül se felejtsek el semmit. A táskámban egy notesz és toll mindig fellelhető, a telefonom szinte öt percenként zúg az emlékeztetőktől, és összevissza három darab barátot tudhatok magaménak.
Minden Andrew Lloyd-Webber hibája. Ugye, hogy rémlik valahonnan? A nagyapám beírta magát anglia történelmébe. Pedig csak imádta a zenét. Mióta az eszét tudja, csak a zene körül forog az élete. Főleg musicalekhez írt, de azok a Broadwayen és a West Endben is megállták a helyüket, több tíz éven keresztül. Írt zenét filmekhez is, sok helyen ott díszeleg a neve.
Az apánk, Nick Lloyld Webber pedig a lordok házában foglal helyet. Annyira nem érdekel a politika, hogy most el tudjam mondani, mit is csinál épp, nem is igazán hozza magával haza a munkát. Karizmatikus férfi, aki megköveteli a rendet maga körül, de egy percre se mondhatom el azt, hogy nem szeretné a családját. Imád minket.
És vagyunk mi hárman Kristen, Naomi és én, Rosemary. A negyedik nevet sose mondhatjuk ki, mert apám szerint, az a nő, aki csak egy politikai fogásnak használta fel a családalapítást, nem nő, de nem is ember. Én négy voltam, mikor nemes egyszerűséggel itt hagyott minket. Senki nem loholt egyből utána, s nem csak azért, mert nem lehetett. Évek elteltével se merült fel egyikünkben sem, hogy felkeresse, válaszokat követeljen, mert úgy voltunk vele, ha már mi nem érdekeljük annyira, akkor csak nézze végig a híreken keresztül, hogy cseperedünk fel.
Luisa volt, aki nevelt minket, és nem tudom, mit csinált közben, hogy apám feltétlen bizalmát élvezi máig. Nick nem az a férfi, aki csak úgy osztogatná, főleg nem egy ilyen húzás után. De hát fiatal volt, és szerelmes, ez bocsánatos bűn lehet, nem? Luisa tanított meg minket mindenre, hogy fogjuk a villát, hogy öltözködjünk, hogy legyünk méltón a lord gyermekei. A testvéreim élvezték is, én annyira nem, de hát ez nem opcionális, ezt az életet kaptuk.

És most itt tartunk. Egy újabb kampányidőszak, ami az emberek számára unalmas, dühítő, de nekünk…
- És idén hová megyünk? – teszi fel Naomi a kérdést, de még csak nem is tűnik úgy, mintha érdekelné. Bevett szokás, hogy apu ilyenkor olyan helyre küld minket, ahol nem vagyunk szem előtt, mert fő a biztonság. Én ezzel teljesen ki vagyok békülve, Kristen sem húzza a száját, de Naomi mindig végig sír minden percet, mert annyira utálja.
- Egy kis városba, te biztos emlékszel még Rickre – a férfi a rangidős nővérünkre néz, aki bólint is, és én kitartóan fürkészve őt, látok valami árnyat átsuhanni az arcán, de mint egy magamban vállat vonva, inkább a beszélgetésre fordítom a figyelmet.
- Mi? Várj, az a falusi? Te falura akarsz küldeni minket? Apaaaaaa, miért utálsz ennyire, ott van mindenféle…. baci – persze, hogy próbálkozik, nem is Naomi lenne, ezt apa is csak mosolyogva konstatálja.
- Nézd a jobbik oldalát, teljesítettem egy álmod… mehetsz az USA-ba – na ezen hárman nevetünk, épp csak az érintett fonja össze a kezeit a mellkasa előtt, és bosszúsan néz ránk. Befejezve a vacsorát, apánk köszön és vissza is vonul, majd őt Naomi követi.
- Szóval Wilmington – szólalok meg, miután az utolsó falatot is kivégeztem, mire kapok egy biccentést. Apunak talán ő az egyetlen barátja, így bár én nem emlékszem rá, a nevére meg a lakóhelyére annál inkább, hisz sűrűn szóba kerül.
- Lehet, dolgoznunk is kell – Kristen az ajkába harapva próbálja elfojtani azt a vigyort, ami az én arcomra szökik, mikor az étkező ajtaja felé pillantok, ahol nemrég tombolt ki fiatalabb nővérem.
- Nagyon ki fog borulni…..