Élettörténet
"Az állatok szeretete az egyetlen szeretet, amelyben az ember sohasem csalódik."

A felkelő nap első narancsos sugarai táncot jártak a város árnyai között, miközben egy luxus kórház steril buborékában Mr. és Mrs. Nightingale életük második legcsodásabb pillanatait élték át. Nővérem érkezése után, mindössze két évet kellett várniuk a szüleimnek arra, hogy egy fiúval is megajándékozza őket a sors. Apám egész gyermekkoromban úgy bánt velem, mint egy trónörökössel. Én voltam a gazdag gyerek, akinek mindig mindene megvolt. A gyerekkorom tehát idilli körülmények között telt el és a mai napig boldogan emlékszem vissza rá. Aztán beköszöntöttek a hormonokkal túlfűtött kamaszévek és én szilánkosra törtem apám legnagyobb álmát. Ő az ország legjobb ügyvédjeként azt remélte, hogy majd én is a nyomdokaiba lépek. Csakhogy én a továbbtanulási papíromon képtelen voltam a jogot megjelölni. Mintha ólomsúlyúvá váltak volna a kezeim, a tollam pedig tömör betonként nehezedett a papírlapra. Végül, rengeteg vívódással és önmarcangolással töltött nap után, az állatorvosi pálya mellett tettem le a voksomat. Ezzel persze csalódást okoztam az apámnak, akit még az sem vigasztalt, hogy a nővérem zseniálisan elboldogult a jog és a tárgyalóterem útvesztőiben egyaránt. Annabell mindig is jobban hasonlított az apánkra, mint én. Benne megvolt az a könyörtelen ridegség, amit a szakmája megkívánt. A szigor tökéletes mintapéldája, szerintem arra is volt egy listája, hogy mikor kell megírnia a listáit. Én bezzeg, sokszor azt sem tudtam, hogy öt perc múlva mit csinálok majd. Nevetséges, de a lánya megszületése előtti hónapban, már volt egy mappája arról, hogy milyen életutat kell bejárnia a gyereknek, hogy aztán sikeres felnőttként tündököljön. Ebből persze, nem sok minden valósult meg.

Engem soha sem érdekelt semmi úgy igazán, de mindig is szerettem elesett állatokon segíteni. Először hétéves koromban vittem haza egy törött szárnyú galambot, amit édesanyám nem vett jónéven. Tipikus városi emberek, híres barátokkal és drága dolgokkal. Azt várták, hogy én is ilyen leszek majd. De a szobám egyre kaotikusabb lett a hazahordott „barátaim” ketreceitől. Már akkor sejteniük kellett, hogy számomra az állatorvosnak lenni nem karrier lesz, hanem életforma. Manapság már képtelen lennék más utat választani, azt hiszem, hogy életem legjobb ötlete volt ezt választani a jog helyett. Az egyetemi évek azonban még egy meglepetést tartogattak. Itt ismertem meg életem első nagy szerelmét, akit nem sokkal később, feleségül is vettem. Na, ez pedig az eddigi életem legrosszabb döntése volt. Lexi gyönyörű, életvidám, szexis nagyvárosi nő, aki egy perc alatt elvarázsolja a férfiakat. Mindig is szeretett játszadozni, de régebben annyira elvakított a szerelem, hogy azt gondoltam, a határt soha sem lépné át. Tévedtem, mert végül mégis megtette. Vagyis konkrétan, csak erről az egy félrelépéséről tudok, de azért még mindig azt remélem, hogy nem is volt több ilyen. Bár, ezt még megcsalásnak sem lehetne nevezni, hiszen teljesen őszintén kijelentette, hogy már nem tart igényt rám és a bőröndjével együtt továbbállt egy ficsúr lókereskedő oldalán. utólag már belátom, hogy mi soha sem illettünk össze. Amíg engem csábít a vidéki élet és örömmel alszom akár egy istállóban is az aktuális páciensem mellett, addig ő Práda cipőkről és hatalmas estélyekről álmodik.  Elhanyagoltam és nem vettem figyelembe az igényeit. Önzőségem végül váláshoz vezetett, így kénytelen voltam lemondani a családalapításról. Manapság már a 37. életévemet taposom, de még él bennem egy kis remény. Talán egyszer lesz még lehetőségem egy normális családi életre, úgy, hogy közben a szenvedélyemről sem kell lemondanom.  Addig is élvezem a jelenlegi munkámat, amely egy sokkal, de sokkal lenyűgözőbb és felfoghatatlanabb világ kapuit tárta ki előttem, mint amit valaha hittem volna. Azt hiszem, hogy most már bátran kijelenthetem, hogy bár a magánéletem romokban van, de nekem van a legcsodásabb munkám a világon. A praxisom nem adom fel, amíg képes vagyok maradéktalanul ellátni. Még akkor sem, ha olykor a munkámért cserébe pénz helyett egy tyúkot vagy egy tálca süteményt kapok. Nem vágyok gazdagságra, az örökségemből még egyébként is maradt egy kevés a válásom után. Az egyszerű élet tesz igazán boldoggá.